Elena Honoria: A Varázslónő

 

Elena Honoria: A Varázslónő

Romantikus fantasy, mely egy különleges világban indul, majd Krétán és Párizsban folytatódik, hogy végül – mintegy bezárva a kört – Azoriában fejeződjön be. Egy romantikus fantasy, melynek középpontjában természetesen a szerelem áll, de nem a megszokott formában – ez a mély érzés olyan büntetést von maga után, melyben pont ezt a szerelmet kellene megélniük, egy életen át. Sikerülhet vajon?

A prológusban megismert ifjú Isadora érzékenysége mások fájdalma iránt nagyon megkapó lett, kíváncsian vártam, hogyan fejlődik kislányból nagyhatalmú varázslónővé. A fiatal lány karaktere kedves volt, ám ahogy nőttek a képességei, egyre távolabb került tőlem. Azt éreztem, ahogy kibontakoznak a képességei, úgy válik a külvilág számára egyre megközelíthetetlenebbé. Nem tudom, ez mennyire volt szándékos az író részéről, mert olvasás közben zavart, hogy nem tudom Isadora karakterét közel érezni magamhoz – de aztán a könyv legvégére, és érlelve magamban néhány napig a történetet, már arra jutottam, bizonyára szándéka volt ezzel a távolságtartással. (Erre egyébként rásegített az is, hogy egyes szám harmadik személyben íródott a regény.) Isadora amennyire tudta igazgatni az emberek szerelmi életét, annyira esetlen volt a sajátjában, hiszen számára a szerelem mindig is tiltott dolog volt. A mágus mégis megkísértette, ennek következményeként pedig olyan büntetést kaptak, ami számomra szintén a legvégén nyert igazán értelmet. Meg kell mondjam, a Mester, aki a mindenség ura igazán jól kiötlötte.

Nagyon szerettem azokat a részeket, amikor Isadora párizsi beilleszkedését mutatták be: a félelmét a metrótól, a modern technológiától. Majd ahogy felfedezte a várost, nyomban kedvet kaptam, hogy az említett helyeket megkeressem Google Earth-ön! A pékség leírása szuper, átjött a hely hangulata, szinte éreztem az illatokat, hallottam a vendégek vidám moraját. 

Az Estelle és Isadora között szövődött barátság a kedvencem lett. Bevallom, kicsordultak a könnyeim, amikor vége szakadt a szinte anya-lánya kapcsolatnak. 

Jól volt érzékeltetve, ahogy a Isadora emberi énje szépen lassan felülírja a másikat: ahogy a csüggedés és az apátia úrrá lett egy olyan nagyhatalmú varázslón, aki korábban nem ismert lehetetlent. A küzdelme a szerelemért is végtelenül emberi lett – hiszen a legtöbbünk hasonlóan tenne, egyszerűen belefásulna a hiábavaló próbálkozásba.

A romantikus rész, Arlen és Isadora szerelme bennem némi hiányérzetet keltett. Az elején megvolt a vágy, aztán vártam a nagy katarzist... Nem éreztem azt a tüzet, amit vártam, szerettem volna látni, milyen is az, amikor igazán egymáséi és lobog a lángjuk. Erre szerintem kiváló eszköz lett volna, ha őket is megnézhettük volna a varázslat termében, például úgy, hogy Calles figyelemmel kísérte volna sorsukat. Arlen szerelemre lobbanása Isadora iránt szépen volt megírva. Érdekesnek találtam, hogy egy szabályok uralta világban hogyan próbálja a férfi visszafogni magát. Arlen emberi énjében pedig nagyon kedvelnivaló, ahogyan hozzááll a fogyatékosságához. 

És a befejezés. Nos, az igazán remek lett! Az utolsó jelenettel kaptam egy jókora adag döbbenetet, majd jött egy „AHA” pillanat, amikor szépen a helyükre kerültek a dolgok. 

 

Szeretnék még pár szót ejteni a könyv borítójáról. Gyönyörű! Szerelem első látásra, majd a könyvet kiolvasva arra is rájöttem, mennyire jól el lett találva Isadora a képen. Kecses, ámde hűvös és megközelíthetetlen szépség a rózsakertben, pillangókkal körülvéve. Telitalálat!

Ismét volt szerencsém egy olyan hazai szerzőtől olvasni, akitől szeretnék még. Várom a következő regényét! Köszönöm szépen a varázslatos élményt!

BKN

A könyv megvásárolható a Smaragd Kiadó webshopjában: 

https://smaragdkiado.hu/termek/elena-honoria-a-varazslono/

Fülszöveg: 

A hatalom nem minden, a hatalommal játszani nem szabad.

Amikor Azoriában egy mágus olyan erőkkel játszik, ami meghaladja képességeit, nem várt folyamatokat indít el, ami nem csak az ő életére lesz hatással. Bár mindent megtesz, hogy a hibát helyrehozza, kénytelen felkeresni az emberek szerelmét őrző Varázslónőt.

A Varázslónő eleinte dühös a Mágusra, ám idővel a férfi közelsége olyan érzéseket kelt életre benne, amire nincs felkészülve, és esküjét figyelmen kívül hagyva, megszegi világuk szabályát. Ezzel végzetes hibát követ el.

A mindenség ura megbünteti őket.

Az emberi világba való száműzetés ideje alatt csak egyikük lehet tisztában azzal, honnan jöttek, kik is ők valójában, és így kell megoldást találniuk arra, hogy büntetésük alól felszabaduljanak.

Az eseményeket végig a szerelem mozgatja, még ha a szereplők sokszor ennek nincsenek is tudatában.

A regény főszereplője a legmélyebb érzelmeket éli át, és sokszor érzi úgy, hogy számára mindennek vége, nincs értelme tovább küzdenie a célért.

Ez a szívbemarkoló történet feltárja, milyen erőket mozgat meg két lélek szerelme, és mire lehetünk képesek a másikért.