BKN olvasmányai

  Zara Zhavon: Shalini – A pokol vizén élni  Te mit tennél, ha ELRABOLNÁNAK?  Maga a felvetés is abszurd… – gondolhatnád, de most mégis, próbáld beleképzelni magad ebbe a helyzetbe! Gőzöm sincs, én mit tennék. Nincsenek meg az eszközeim, amivel védekezni tudnék, sem testileg, sem mentálisan nem úgy vagyok beállítva, hogy képes legyek küzdeni. Ezzel nem degradálom magam, csak tudom, hogy így van.  Ennek a regénynek a magva pont az, hogy Sárát elrabolják. Időnk sincs felocsúdni, remek indítással már az első oldalon elkezdődnek az izgalmak! Mikor Sára ráébred, hogy mi is történt vele és hogy esélye sincs a szabadulásra, beletörődik az őt ért verésekbe, megaláztatásokba, csak azt kívánja, vége legyen és meghaljon. Csupán a családjáért vérzik a szíve. Azonban amikor váratlanul engedményeket kap, szabadon járkálhat a börtöneként szolgáló luxushajón (bizonyos keretek közt), sőt a verések is abbamaradnak, akkor nyomozni kezd és a kiutat keresi. Lázasan töri az agyát a megold...

Mit jelentenek nekem a könyvek?  Egész kicsiként furcsának tűnt az életem: gyors egymásutánban testvéreim születtek, többször költöznünk kellett és ezzel elveszítettem a barátaimat, elváltak a szüleim, addigi rövid életem alatt annyi minden. Összezavarodott gyerek voltam, aki kereste a helyét a világban, vágyott egy boldogabb, teljesebb családra és igyekezett megérteni a miérteket. Képtelen voltam rá. Meséket akartam, ahol mindig boldog véget érnek az események. A mesék a könyvekben ott lapultak ugyan, de az épp válófélben lévő édesanyámnak kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy nekem meséljen – így villámgyorsan megtanultam olvasni, hogy menedékre és válaszokra leljek.  Kezdetben nagymamámék első szobája volt a történetek kiapadhatatlan forrása. Számtalan Readers Digest kiadvány várt rám – szó szerint rongyosra forgattam őket, egyes cikkek máig élénken élnek bennem. A nagyszüleim polcáról emeltem le az első lexikonokat, náluk hagytam először, hogy lenyűgözzön az a tudáshal...

  Győrvári József: Szellemtúra Már a fülszövegből is kitűnt, hogy egy akciódús történetben lesz részem. Öt fiatal szoftverfejlesztő külön projekten dolgozik a szabadidejében, de a tesztelés során a Szellemtúra „szülőanyja” rájön: sokkal többet hoztak létre egy egyszerű játéknál. Maguk sem értik hogyan csinálták pontosan, ami egy kissé ijesztő, de bizonyos köröket ez egy cseppet sem zavar. Többen is szeretnék rátenni a kezüket a programra és kiaknázni annak lehetőségeit. Tetszett az író stílusa!  Pörgős, izgalmas cselekményű kisregényt olvashattam, amiben filmszerűen vannak ábrázolva a jelenetek. Gyorsan haladós, nincsenek benne üresjáratok, néhány helyen egyedül a jó poénok késztettek megállásra. Lényegretörő, sallangmentes fogalmazást láttam, ami egy kisregény esetén nagyon fontos.  A jövőt olyan természetességgel mutatta be, hogy a tárgyak, kommunikációs eszközök belesimultak a ma ismert jelenünkbe. A népek keveredése szintén úgy volt bemutatva, mintha semmi jelentősége...