Németh Krisztina: A hazara

 

Németh Krisztina: A hazara

Egy regény, amelyet rengeteg embernek el kellene olvasnia! Olyan, mintha az érem másik oldalát láthatnánk, a plakátokon és reklámokon túli világot, a szenvedésekét, a mindennapi túlélésért való küzdelmet. Élénken élnek bennem a képek, amik '14-ben elárasztották a sajtót, de én itt Borsodban vajmi keveset tudhattam arról, hogy kik azok az emberek, akik valami miatt Magyarországon keresztül szeretnének eljutni egy jobb világba. Belegondoltunk abba a híreket nézve, vajon melyikük miért indult útnak? Vajon hogyan jutott el Európába bármelyikük? És ráadásul: milyen lehet gyerekként utazni egy kamionban, vagy egy sporttáskába cipzározva? 

Mondhatnám, hogy lenyűgöző történet, de mivel nem tisztán fikció, így inkább azt mondom: letaglózó, húsba vágó, lelket formáló.

A könyvben leírtak alapján nem arra kérlek titeket, hogy általánosítsatok, csupán azt, gondolkodjatok, próbálgassátok a beleérző képességeteket, és hagyjátok el az ítélkezést!

A két részből álló regény olyan történetet mesél el nekünk, ami által legalább halvany sejtésünk lehet azoknak az életéről, akik megpróbálkoznak a szinte lehetetlennel: menekültként élve eljutni Európába és ott új életet kezdeni, egy igazi életet, ami nem csupán a mindennapok túléléséről szól. 

Az első részben az Alizada család hányattatott, afgán vagy pakisztáni szemmel nézve azonban mégis kivételesnek mondható életébe láthatunk bele három generáció megpróbáltatásain át. Miért mondom, hogy kivételes? Azért, mert ez a család el tudott menekülni a politikai csatározások elől, és egy ideig tudtak elszigetelt, boldognak mondható életet élni. Azonban az árnyak őket is bekerítették, és könyörtelenül kebelezték be majdnem az egész családot. Csupán egyetlen fiatal férfi maradt, aki a családja vérének áztatta földtől elbúcsúzva ment tovább valahová, ahol úgy érezte, hazaraként is megtűrhetik. 

Ezzel érkezünk meg a történet második részébe, ahol már Hamid, a tizenegy éves kisfiú életéről olvashatunk, az ő szemszögéből láthatjuk, milyen kegyetlen élet jut egy pakisztáni gyereknek. Élet? Keserű, sírásba hajló kacajom, ha hallanátok, azonnal éreznétek, hogy ez nem élet. Élet-e az, hogy a mindennapos robbantások már meg sem lepnek senkit? Hogy a felnőttek és a gyerekek is gépiesen járják végig a helyszínt, ismerős vagy családtag után kutatva? És minden megy tovább… az állandó rettegéshez hozzászokva már csak az tűnik fel később a gyereknek, amikor épp nem fél, nem szorong.

Hamid a jobb élet reményében hagyja hátra a családját és egyetlen barátját, és indul el ő is valahová… valahová ahol jobb lehet, ahol dolgozhat és pénzt kereshet. A dolgos napok, az első szerelem, és a sorozatos menekülés a veszélyek elől… voltak sorok, melyeket sírva olvastam a második részben is. 

Az első rész egy szívós, dolgos, ragaszkodó családot mutat be nekünk, ahol az embertelen munka képes teljesen kikészíteni az ember szívét. Orvos? Egy hazarának? A hetvenes évek Afganisztánjában egyébként is nehézkes lehetett jó ellátáshoz jutni,egy hazarának pedig egyenesen lehetetlen. Az Alizada családnak mégis akadt segítője, de Ebrahim sem sejtette, hogy ez a segítség mennyire határozza majd meg a sorsukat, több generáción átívelőn. 

Jó volt olvasni a szokásaikat, megismerni idegen kifejezéseket, ételeket, és a felfogásukat a világról.

Hamid útja pedig teljesen letaglózott. Biztos vagyok benne, hogy én felnőttként is képtelen lennék végigcsinálni, ő pedig apró gyerekként utazott szinte egyedül, állandóan a halál torkában… Azt hiszem, ő fel sem fogta, mekkora szerencse kísérte. A nehézségeket teljesen máshogy fogta fel mint az számunkra megszokott: nyafogás helyett tűrt és ment tovább, a szörnyűségeket elrejtve a lelke legmélyebb bugyrába.

A történet lezárása nem is a vég, inkább valaminek a kezdete. Nagyon szeretném tudni, mi lett Hamid további sorsa, merre vitte az útja ezt a nagy utazót!

Annyi mindent szeretnék mondani a történetről és a kivitelezésről is! Az, hogy egy igaz történeten alapuló mű, valóban megtörtént események sorát írja le, sokkal nehezebbé teszi az ember szívét. Az élet írja a legelképesztőbb, legmegindítóbb eseményeket: ez most is igaz.

A könyv kivitelezése csodálatos. A csapat munkája egy gyönyörű kiadványban öltött testet, a külső és belső borítótól kezdve a a szerkesztésen és a korrektúrán át, de a tördelői és a nyomdai munkát is szeretném dicsérni! Gratulálok Németh Krisztina írónak és a Smaragd kiadónak! Köszönöm szépen, hogy olvasóként végigkísérhettem az Alizada családot az útján és követhettem Hamidot is!

A könyvet megvásárolhatjátok a Smaragd Kiadó oldalán: 

https://smaragdkiado.hu/termek/hazara/

BKN