Jessica Vallance: Charlotte

-



 Jessica Vallance: Charlotte


Sokáig az volt az érzésem, hogy az író szándékosan akarja elhitetni velünk, hogy nem a címszereplő nő a „rossz lány” a történetben. Hiszen ő csak egy nagyon segítőkész ember, aki voltaképpen véletlenül keveredik bele az eseményekbe, amikor igyekszik életben tartani egy földön fekvő alakot. Rossz feltételezés volt, hogy ő a sérült barátnője, és a modora miatt nem javította ki a mentősöket. Puszta véletlen, hogy képtelen leadni az illető tárcáját a kórházban. Na és az, hogy Luke családjával elhiteti, hogy ő a fiuk új szerelme, aki most megtört barátnőként üldögél a kómában fekvő férfi mellett? Azt hiszem, még ez is véletlen volt, hiszen ő csak jót akart. De ahogy a dolgok a továbbiakban alakultak, már többre volt szükség holmi szerencsés egybeeséseknél.


Két szálon futó történet, felváltva olvashatjuk Charlotte, a kedves, segítőkész nő szemszögét, és Rebecca, a kissé hideg, munkamániás testvér szemszögét. Mindkettejüknek vannak titkai, de vajon melyiküké súlyosabbak? Mit tesz az emberrel, ha egy olyan családban nő fel, ahol nem szeretik? Mindkét nő szeretetre vágyik leginkább. Azért válnak ellenfelekké, mert a történet jelenében mindketten ugyanarra vágynak: a kómában fekvő férfi szüleinek szeretetére. De vajon melyikük tudja kivívni ezt? A saját lányuk, vagy a barátnő szerepében ragadt betolakodó?


A történet elején megismerjük Charlotte-ot, amint igyekszik a legjobban cselekedni: kedves lenni, együtt érezni majdnem mindenkivel, de azzal, hogy sodródik, mindig belekeveredik valamibe, aminek nagyon rossz vége lesz.


Rebecca pontosan látja a céljait, ám az öccse egyetlen vallomással képes porig rombolni az eddig elért teljesítményét. Neki vajon mennyire jön jól, hogy Luke kómában fekszik?


A könyv legvégéig nem derül ki pontosan, ki is okozta a férfi balesetét, emiatt végig izgultam, azonban nekem még hiányzott a regényből valami plusz. Ez persze csupán egyéni ízlés kérdése, de én például kedvelem a szép leírásokat, ami ebből a könyvből hiányzott. Lehet, hogy nem is való egy ilyen kötetbe? 


BKN


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Interjú Alyona Crower írónővel

-
Kép
  Interjú Alyona Crower írónővel, a nemrégiben megjelent Árnyak és csillagok című fantasy regény szerzőjével Néhány éve a Wattpadon keresgélve bukkantam rá az írónő Bárcsak igaz volnál című regényére. Nagyon megszerettem Rosemary és Noah történetét, akik téren és időn át esnek szerelembe egymással, és igyekeznek legyőzni az őket elválasztó akadályokat. Azt a regényt befejezve tudtam, hogy mindent olvasni akarok, ami kikerül a kezei közül. Szenvedéllyel alkotja meg a karaktereit, a helyszíneket, és csodálatos képességgel tölti meg érzésekkel a világait.  Fogadjátok szeretettel a beszélgetésünket! BKN: Ahogy a bevezetőben is említettem, a Bárcsak igaz volnál című romantikus fantasy regényed kapcsán figyeltem fel rád. Az Árnyak és csillagok szintén fantasy, a romantika is szerepet kap benne, mégis más, mint a korábban megjelent regényed. Miben különböznek? Alyona Crower: Bár mindkettőben megjelenik a fantasztikum és a romantika, de más-más hangsúlyban. A Bárcsak igaz volnál című regénye
További információk

Interjú Emma ZR írónővel

-
Kép
 Interjú Emma ZR írónővel, a már megjelent Hurrikán című erotikus regény, és a hamarosan megjelenő, sötétebb hangulatú Megszállottak című regény szerzőjével  A Hurrikán elolvasása után nagyon kíváncsi lettem, ki is áll a regény megírása mögött, így felkértem egy rövid beszélgetésre. Íme: BKN: Először is, nagyon köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésem erre az interjúra! Megtennéd, hogy bemutatkozol nekünk, és elmondanád magadról, amit fontosnak tartasz? Emma ZR: A civil életemmel kapcsolatban William egy mondatát hoznám: „Hol kezdődik az én magánéletem?”:) Két és fél éve kezdtem el újra írni egy több, mint tíz éves kihagyás után, és másfél éve tanulok írástechnikát. Van három befogadott kutyám és két befogadott cicám:) Regényekben főleg „érzékien feszült” történeteket írok, amikben a karakterek fontosak és az ő szerelmük. Minden ember máshogyan szeret, és én ezt az esszenciát szeretném ábrázolni a történeteimben. De írtam már kisregényben szépirodalmi-mágikus realizmust is, és novellákba
További információk

Győrvári József: Szellemtúra

-
Kép
  Győrvári József: Szellemtúra Már a fülszövegből is kitűnt, hogy egy akciódús történetben lesz részem. Öt fiatal szoftverfejlesztő külön projekten dolgozik a szabadidejében, de a tesztelés során a Szellemtúra „szülőanyja” rájön: sokkal többet hoztak létre egy egyszerű játéknál. Maguk sem értik hogyan csinálták pontosan, ami egy kissé ijesztő, de bizonyos köröket ez egy cseppet sem zavar. Többen is szeretnék rátenni a kezüket a programra és kiaknázni annak lehetőségeit. Tetszett az író stílusa!  Pörgős, izgalmas cselekményű kisregényt olvashattam, amiben filmszerűen vannak ábrázolva a jelenetek. Gyorsan haladós, nincsenek benne üresjáratok, néhány helyen egyedül a jó poénok késztettek megállásra. Lényegretörő, sallangmentes fogalmazást láttam, ami egy kisregény esetén nagyon fontos.  A jövőt olyan természetességgel mutatta be, hogy a tárgyak, kommunikációs eszközök belesimultak a ma ismert jelenünkbe. A népek keveredése szintén úgy volt bemutatva, mintha semmi jelentősége nem volna, de
További információk