Anthony Doerr: A láthatatlan fény
Anthony Doerr: A láthatatlan fény
2022 első olvasmánya. Fantasztikus volt, teljesen lenyűgözött! Csodálatos szóhasználat, az író (és persze mindez a fordító érdeme is), mintha festett volna a szavaival.
A könyv cselekménye több szálon, és több időben fut, mesterien van összerakva. Minden egyes mondatnak helye van, semmi sem felesleges benne.
Szívszaggató történet a második világháború idejéből. Persze, mondhatnánk, ha egy egy regény cselekménye ebben az időszakban játszódik, nem is lehet más, viszont én eddig még csak a haláltáborokban játszódó regényeket olvastam, így nekem ez újdonság volt. Ez a könyv a szeretetről szól: a szülői, a gyermeki, és a testvéri szeretetről. De a kegyetlenségről, hiszékenységről és a kegyetlen agymosó világról is szól, ahol a rádiót arra használták, hogy elhitessék a német néppel: helyesen cselekszenek. Helyes az, hogy tizenöt éves német fiúk egymást verjék halálra, aztán a legedzettebbek más nemzetiségű embereket öljenek halomra.
A regény két főszereplője csupán gyerek, akik kénytelenek nagyon gyorsan felnőni és alkalmazkodni a megváltozott világhoz. Marie-Laure egy vak, francia kislány, akit az édesapja hihetetlen szeretettel és türelemmel nevel, tájékozódni tanítja, magával viszi a múzeumba, ahol dolgozik, megtanítja olvasni a Braille írást, és apró maketteket készít neki fejtörőkkel.
A másik gyerek a német Werner, aki kimagasló képességei miatt még kiskorúként keveredik a háborúba. Az agymosó eszmék rá is nagy hatással vannak, bizonyítani akar, de az az emberség, amit a húga emléke táplál benne, végül felülemelkedik a nácik által belésulykolt gyilkos törvényeken. Végül Werner bizonyította számomra: igenis, az ember képes ember maradni akkor is, ha a körülmények embertelenek, és azt is, hogy egy elátkozott kőtől remélni az életbenmaradást, hiábavaló.
„A tárgyak csak tárgyak. A mesék csak mesék.”
A sokszor egy-két oldalas rövid fejezeteknek megvan a maga varázsa: villódzó fénypontokként világítja meg a cselekmény egy-egy mozzanatát, sóvárgásra késztetve minket a következő villanásért. …
A láthatatlan fény egy történet egy olyan időből, ahol csak abban az emberben bízhattál, akivel egy vérből valók vagytok. Sosem tudhattad, ki árul el, s miért. Tán a szomszéd, mert tavaly nem adtál neki az almádból? Vagy egy parfümös, nagydarab férfi azért, hogy neki több vaj jusson másoknál?
Csak az ima erejében bízhattál…. Csak imádkozni lehetett azért, hogy az apád visszatérjen, vagy a német ne találjon meg a kisház rejtett zugában…
Nagyon könnyen elsírom magam mind a könyveken, mind filmeket nézve. Ennél a könyvnél sem volt ez másképp. Emberi sorsok, összefonódások, magányos, éhes halál… És sokszor azon kaptam magam, hogy párhuzamot vonok az akkori történések és a mai kor között. Isten adja, hogy meglássuk, melyik útra TILOS lépni!
Engem lenyűgözött Anthony Doerr regénye, de most biztos, hogy valami könnyedebb könyvet választok.
BKN
Fülszöveg:
Anthony Doerr lírai szépségű regénye két kamasz gyermek egymásba fonódó sorsán keresztül mutatja be a II. világháború embertelen poklát, a látható sötétséget, amelyből a szilánkokra tört, halványan pislogó humánum mutatja az egyedüli kiutat: a láthatatlan fényt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése